Lyric

A szél iránya megváltozott

A sín mellett, a fű illata még a nyarat idézi

Papucsban állok meg az ösvényen

A villanyoszlop árnya egyenesen nyúlik

Csak a szöcskék hangja visszavisz az időben

A pocsolyák tükrében az ég ringatózik

A zsebemben még ott van a kulcs

Rozsdásan, érintetlenül

Vöröses ég, vöröses ég, a szemedre hasonlított

Semmit sem mondva, csak felnéztem

Nem lehet visszatérni, nem tér vissza

De még itt van a szín, ami átjár

A bolt előtti automaták

Bekapcsolt fényükben elmosódnak

Üres padon ülve

A hideg dobozt szorongatom

A hátad, amit elkísértem, nem nézett vissza

Nem tudva, hogy ez az utolsó

Vöröses ég, vöröses ég, a hangod átitatott

A kimondatlan szavak árnyéka

Távol is, nem halványul

Még ma is a szívem mélyén lebeg

Ha kimondanám a neved, csak a szél mozogna

De biztosan ott voltál —

Vöröses ég, vöröses ég, most engem világít

A kimondatlan szavak az égbe olvadnak

Nem lehet visszatérni, nem tér vissza

De mégis, a fény mellett elindulhatok

A lépések elszívódnak az aszfalton

Az árnyék csak az enyém marad