Lyric

Az alkonyati város, narancs fény az arcomon

Üres szívembe a szél halkan fúj

Kétségeim között tapogatózva

Kerestem a bátorságot, hogy elfogadjam

A szemem előtt álló árnyakat

Nem akartam látni

Az ismeretlen jövőtől féltem

Az éjszakák csak folytak

Könnyeket visszatartva

Csak a sóhajok múltak el, az idővel

A nap órái megálltak

És hirtelen hallottam a mozgásukat

(Nézd csak, ott egy apró hajtás)

Az évszakok váltásánál

A szívem is rezdült

Fogadd el mindent, No fear anymore

Nem kell félned, lehet őszinte

Ha átöleled a jelenlegi éned

Elindulhatsz holnap felé

Ahogy a lenyugvó nap újra felkel

A változó életben

Az elfogadás fényt hoz

(Lassan támogatva a hátad)

(Hamar visszatér a mosoly)

A szív mélyén hajtó új éned

Csak a veszteségeimet számoltam

Pedig a tenyeremben ott volt a melegség

A régi sebek is lassan

Szépen elszállnak a szélben

És az eső után a szivárvány

Új színekkel festi meg a napot

Bár hosszú út volt, mire elfogadtam magam

A bánatot és a félelmet most már öleld át

(Mert ezek is fontos részei az útnak)

Lassan a szívem meglazul

Fogadd el mindent, No fear anymore

Még ha könnyek hullanak is, erősebb leszel

Lehetsz önmagad, úgy ahogy vagy

Amíg a mosoly újra meg nem jelenik

A sötétség mögött fény szűrődik

A változó életben

Az elfogadás utat világít

Fogadd el mindent, No fear anymore

A lágy szél hátrafújt

Újra elindulhatsz

Over the fear, új horizont

A bánatot és az örömöt is erővé formálva

A változó életben

Az elfogadás fényévé válik

És én elindulok

Az ébredő ég felé, mosolyogva