歌詞

Tavaszi szél, még keveredik a tisztelet

Két árnyék tükröződik a korláton

A város halvány virágszínei elmosódnak

A zsebemben ujjaimmal mérve a kis réseket

A virágszirom lassan tapad az ablakhoz, olvad

A vezetéknevemen szólított hang a naplementében szétterül

Csak a távoli sínek fénye

Csúszik, mintha néma válasz lenne

Éjszakai emlékek

Cseresznyevirág színű pontok szállnak

A sekély lélegzetek között

A lágy fények ringatóznak

A párás éjszaka

Izzadtság csurog a nyakadon

A fesztivál zaja a felüljáró alatt visszhangzik

A szódásdoboz peremén

Az érintett ujjakból buborékok pattannak

A tűzijáték utóképe szétporlad a szemhéjam mögött

Éjszakai emlékek

A neon keveredik borostyánnal

Ugyanúgy ringatózva

A jég aprót csattan

Száraz levegő

Óvatosan felém nyújtod a kabátot

A gőzön túl a város indigóba merül

A levelek felkavarodnak a szélben, zsebembe érnek

Az összefonódó ujjak hője

Csendes dobbanást ír

Éjszakai emlékek

Az üveg áttetszik tiszta indigón

A szavak nélküli oldalak

Lassan egymásra hullnak

A lombtalan ágak vonalai az eget követik

A fehér lehelet kitölti a réseket

Éjszakai emlékek

A fehér fények lebegnek

A vállhoz simulva

A lehelet kerek felhőt rajzol

Éjszakai emlékek

Az ujjak árnyéka egyesül

A visszatérő színek

A következő tavaszi szél kezdetét jelzik

Lépcsőn lefelé

Ugyanaz a fény villan messze

Ahányszor hátrafordulok

Egy új oldal csendesen nő