Lyric

Te vagy a fényem a legsötétebb éjben

Csak a leheleted tartja távol az árnyakat

A függönyön át lebeg

A lámpák ritmusának szórt fénye

Az óra mutatója csendben

Tölti meg a szoba sarkait

Ledobott cipők a folyosón

A hideg padló az éj bizonyítéka

Szavakat, csomagot hátra hagyva

Csak melletted ülök

A térdemen az ölelés melege

Az ujjaimmal rajzolom a csillagképeket

Az éjszaka színe változik

A te meleged miatt

Tarts csendben, ne szólj semmit

A nyugalom is énekel, ha a szív hallja

A kanapé sarkában vállunk érintkezik

És már a lélegzetünk is összehangolódik

A félelem árnyai elolvadnak

Csak a te arcodat nézem

Ma még a rádió zaj is

Valahogy kedvesnek tűnik

A pohárban visszatükröződő fény

Arany szálakat rajzol

A kimondatlan álmok folytatása

Nem kell beszélni, mégis érted

A csend varázsa

Már nem vagyunk szétszórtak

Még ha a szavak elalszanak is

Te vagy az ígéret, amit megtarthatok

A külső világ ismeretlen

De most nem félek

Az ablaknál átszűrődő idő

Csak veled, ez elég

Gyertyafényhez hasonló fény

Óvatosan ringatja a hangulatot

Még a repedezett rések is

Fénnyel telnek meg

Te vagy a menedékem, nem kell beszélni

Veled mellettem már nem vagyok gyenge

A kanapé sarkában az éj feloldódik

A láthatatlan csillagok kinyílnak

A remegő világ

Biztos meleggé válik

A te csendedben találom meg a békémet

A jelenléted a legédesebb felszabadulás

Ebben a megállt idő szobában

Hallgatom a mély lélegzet ritmusát

Holnap még távol lehet

Csak veled, ez elég