Lyric

Ne kapcsold fel a fényt, bébi

Ne kérdezd a választ

Mint a szivárványhab, elillan minden

Csak az ujjaid érintését higgyed el

Az árnyékoló résén át vágom ki a holdfényt

Elveszik a pohár szélén, bolyongva

Te a szavak mögötti térképet keresed

Egy szomorú lény, aki felfedni vágyik mindent

Ne érintsd a hűvös lepedőt

A fókuszt szándékosan homályban hagyom

Mielőtt a szemed megfogja az igazságot

Tartsd titokban, tartsd édesen

Maradj tudatlan, mégis szerethető

A végtelen labirintusban

Hallani lehet, ahogy a varázslat feloldódik

Az utolsó lapot még ne nyisd ki

Áttetsző jég csilingel, majd elolvad

Olyan, mint a biztos tudat hangja

Ha mindent megtudnánk, a reggel fehéredik

A unalmas nap majd ítél minket

Az ajkamhoz az ujjam

Zárjuk el a kulcslyukat

Hogy a kegyetlen fény ne törjön be

Elveszve a labirintusban, örökre a tiéd

Táncoljunk úgy, mintha becsaptak volna

Az igaz és hazug határán

Csak a szemfedő tapintása marad

Ha ezt hívjuk szerelemnek, akkor így jó

Felfedni = befejezni

Jobb, ha szépen kövületként marad

A dobbanó rejtély maradjon

Örökké az út közepén bolyongva

Az igazság a vég, a csend arany

Maradj tudatlan, mégis szerethető

A végtelen labirintusban

Hallani lehet, ahogy a varázslat feloldódik

Az utolsó lapot égesd el

Csukd be a szemed, érezd a varázslatot

Titokba vezetlek

Üvegcipődben maradj

A történet folytatása a mélybe hullik

Mélyen az éjszakában…

Tartsd titokban…