歌詞

Áll a szél a tetőn, éjfél csendje

Távolban egy kutya hangja hallik

Az üres égbolt felett csak a hold

Énreám tekintett

A függöny résein átszűrődő fény

Naplómra nyúlok, de zárva marad

Az tinta illata a múltat követi

A szavak újra mélyre süllyednek a szívemben

Hallgatatlan időben fülelek

És ami mozgott, az a szívem volt

Ha kimondanám, szétfolyna

Ez a belső fény, ami rezeg

A csendben, ami visszhangzik

Az én hangom, amit elfelejtettem

Az ujjaim régi levélhez érnek

A hajtások száma emlékekkel telik

Minden újraolvasásnál a szavak árnyéka

Csendesen festi át az éjszakát

A kimondatlan szavaknál

A hallatni vágyott érzés maradt

Szavak nélkül múlt el

Az a nap, mikor a vágyak szélbe vesztek

Csak a csend maradt mellettem

És most kezdem csak megérteni

A telihold fénye, ami betöltött

Nem másra, csak a szívemre világított

Ha kimondanám, összetörne

Hallgattam akkor, ahogy volt

A csendben hallatszik

Az a hang, hogy újra lépjek

Áll a szél a tetőn, éjfél csendje

Távolban egy kutya hangja hallik

Az üres égbolt felett csak a hold

Énreám tekint