Lyric

Az utcai lámpák narancsa, a fehér lehelet ringatózik

A szokásos út ma egy kicsit különleges

Az utolsó csengő még a fülem mélyén

A zsebemben rádió, halk zajjal

Viccel elrejtem az igazi meleget

Nevetésednél csak a szívem ugrik előre

Pirosnál megállva a szív előre dől

A szavak elakadnak, visszanyeltem

A lépések összeillenek, csak a szavak maradnak le

Ha zöld lesz, vissza a mindennapokhoz

Pirosnál megállva, szavak a levegőben, leheletem fehér

Az „Szeretlek” egyetlen szója az égre tűnik

Változni akarok, de félek változni

Melletted csak fehéredek

A nyilvános telefon üvegén visszatükröződöm

A zsebrádiókártya még nem kerül elő

„Rövidebb út van” — ürügyet hagyok

Ha vállunk érintkezik, a világ megremeg

Mint a memória filmtekercs, ugyanazon a saroknál fordulok

Ugyanaz a nevetés, ugyanaz a lélegzet

De ma csak a pislogás a jel

A piros alatt nem engedem el az ujjad

Pirosnál megállva, szavak a levegőben, leheletem fehér

A szavak helyett a szempillám nedves lesz

Féltem és zavartam rád bízom

A következő zöldnél egy kicsit közelebb

A szerelem ujjaink között hulló homok

Minél jobban szorítod, annál inkább kiesik

Ne tartsd bent, tenyér nyisd ki

Még a kicsöpögő fény is a miénk

Pirosnál megállva, szavak a levegőben, leheletem fehér

Mielőtt eltűnne, nézz rám rendesen

„Holnap is együtt mehetünk haza?”

A lépések előrébb hozzák a szavakat

Az utcai lámpák alatt, halkan bólintok

A fehér lehelet egy kicsit meleg