Lyric

Menedéket keresve ülök, cappuccino habján ringatózva

Kívül az ablakon neon-fény szivárog, lassan elmosódva

Emlékek peregnek, mint lapozott könyv

Hideg esőcsepp az arcomon – még mindig a te színed

Az ujjaimmal rajzolt körök eltűnnek, majd újra felbukkannak

Mint hab, múló szavak repkednek

A szív mélyén ismétlődő refrain & rain

A meleget kimossa, csendben átölelve

Az utóíz szentimentális

Az eső játszik egy interlúdót

Az arcot nedvesítő eső és a cappuccino illata

Lágyan körvonalazza a mosolyomat

Esőcseppek hullnak, Silent soul

Törékeny érzések, még mindig élnek, Still alive

Rainy refrain járja át a lelkem

(Cseppek és hab) (A hang nem áll meg)

Az emlékek hurkájában fel- és alá sodródok

A kávé keserűsége öleli a cukros édes ízt

Az eső üres terében a mosoly nő

Borús ég alatt a remény lélegzik

Elhaladó árnyak, figyelem a színes esernyőket

A kezem, mely meleget keresett, a zsebben pihen

Az eső gyengül, a város körvonalai visszatérnek

Új reggel illatát szívom tele tüdővel

A vízzel borított kereszteződésben a tükörképem szemembe néz

Búcsút mondok a múlt árnyainak

Aznap esti magányom az esővel együtt elúszik

Lélegzetet veszek, a következő lapra lépek

Az utóíz szentimentális, de ma már elindulok

A gyengéd eső tisztán hull, mint könny

Az arcot simító szél és a meleg csésze ölelése

A mosolygó tükörképem bólint, igen

Az eső utáni illat beburkolja a várost

A fehér felhők közül szűrődő halvány fény

Összehajtom a szívem esernyőjét, és felnézek az égre

Az utóíz szentimentális, az eső elállt, de a szín nem tűnik el

Óvatosan ölelem magamhoz az emlékeket, és tovább lépek

Az arcomat nedvesítő eső és a cappuccino maradéka

Új énemhez vezető út jelzőfénye lesz