Lyric

Borostyán fény lélegzik csendesen

Csak az éjszaka körvonala úszik az utcákon

Kőlapokon siklik a kabát szegélye

Gyorsan elhaladó árnyak koptatják az időt

A vékony füst fehér vonalakat rajzol

Még a szavak előtt felszabadul az ég felé

A szellő simítja a vállam, és elragadja a hajam

A lenyelt nevek hővé válnak

A mellkasomban pislákoló apró fény

Ha hozzáérek, összetörhet — senki sem tudja

A hezitálás esője hull éjjel, a fény csillaggá válik

A csend csak hangnál élénkebben szól

A hezitálás esője hull éjjel, visszatartott lélegzettel imádkozom

Hesitation esik, nem tudok visszafordulni

Még a magány is halványra színeződik

A kirakatban visszatükröződő múlt filmje

Nevető sziluettek rezegnek az üvegen

A kereszteződés mélyén a vörös fény

Csendesen összefűzi a távolodó jövőt

A lámpák váltanak, egy pillanatra kék

A mellkasban dobbanó szív útját keresi

A cigaretta végén maradt kevés hő

A kimondatlan szó hamuba zárva

A hezitálás esője hull éjjel, a fény az esőbe oldódik

Csak az emlék illata perzseli az ujjaimat

A hezitálás esője hull éjjel, álom és szemhéj ázik

Hesitation esik, nem tudok búcsút mondani

A lépcsőfok a hajnal felé vezet

A hezitálás esője hull éjjel, az ég füstbe öltözik

A fény és árnyék réseiből szavak nélküli gondolat szabadul

A hezitálás esője hull éjjel, a szívverés előzi a csendet

Hesitation esik, még mindig az elmémben

A fény a szemembe szivárog

A szavak még az éjszaka zsebében alszanak

A csendes szél elviszi a füstöt