Lyric

Fehér világban a naplemente olvad

A leheletem fehér, az arcom piros

Ha fehér tintát szorítok a kezemben

A kimondatlan „szeretlek” már előre lép

Hóban két lábnyom

Csak a mi titkos térképünk

„Viszlát” — neveted még most is

A szívem mélyén csendesen ég

Ha szavakba öntöm, talán eltűnnek

Olyan közel vagy, mégis távol maradsz

Fehér hóra fehérrel írok

Bár nem látszik, neked szól

Kínos kis szív, de

Az iránya egyenes

Fehér tintával — love you, love you

Olvashatatlan, de már kitaláltad, ugye?

Bár nem látszik, neked szól

Ez az érzés nem állhat meg

„Mit csinálsz?” — nevetsz?

Igen, titok — de csak neked

Mielőtt eltűnne, érints meg

Fogadd el a mai érzéseimet

Csak neked, csak neked

Fehér marad, csillan

Nevetés közbeni szokásod újra nőtt

Az apró semmiség a kincs

Egy bátorság a zsebemben

Ujjbeggyel melegítem

Ha ugyanazt az eget nézzük

Ugyanaz a naplemente lesz?

A kimondatlan lépések

Feléd vezetnek

Fehér hóra fehérrel írok

A szégyen is velem jön

Bár nem látszik, bár eltűnhet

„Neked szól” — nem változik

Fehér tintával — love you, love you

Olvashatatlan, de már érzed, igaz?

Bár nem látszik, neked szól

Ezt az érzést nem törölhetem

A naplemente szélén elrejtve

Csendesen nagyot rajzoltam

„Mit csinálsz?” — megint kérdezed?

Igen, titok — csak neked

Közelebb mindenkihez, mégsem mondhatom el

Ez a távolság kedves

Ha kimondanám, kifolyna

Nevetek, elrejtem, itt vagyok

Fehér tintával — love you…

Csak neked, csak neked…

Fehér tintával — love you, love you

Olvashatatlan, de már érted, igaz?

Bár nem látszik, neked szól

Ez a legjobb válaszom

„Mit csinálsz?” — nevetsz?

Nem mondom el — zavartan

A hóra bízva, ami eltűnik

Holnapig biztosan folytatódik

Csak neked, csak neked

Nem látszik, de titkolom