Lyric

Ablakpárkányon krétapor, a naplemente táncol csendben

A nevetésed ránca, esőcsepp a füzet sarkán

Délutáni narancs, ujjaimmal követem az időt

A szekrény titkai, rozsdás kulcs csikordulása

A dolgozat pontjai fölött fontosabb az arcod

A csalódást együtt osztjuk, tenyérrel melegítve

A kimondatlan „rendben vagyok” a torkomba szorul

Az utolsó csengő előtt az egész világ aranyszínbe borul

Aranyszínű tanterem, árnyakat sorba állítva

Good-bye bell, még ne csendülj fel

A síró és nevető arcokat a táblára rajzolom

Törölhetem, de marad a afterglow

Biztosan, örökké, csendesen

Összeért táskák, kopott naptár

Suttogó jelek, búcsús sóhaj

A por összekeveredik a heartbeat-tel

Afterglow, overflow, over and over

A kívánság vékony film, ujjlenyomattal elmosódik

Hiba is, csoda is a tükörben tükröződik

A kusza térképet csapatban rajzoljuk

„Viszlát”-tal a város felé, előre, egyenesen (Yeah)

Március, az asztal firkái maradtak csak

Elküldetlen vázlatok, zsebben alszanak

Az udvarba elásott time capsule, a térkép a szív

A tornacipő vonalai az állomásig vezettek

A kiválasztott vonat mind más útját járja

De a peron szellője ugyanazt az illatot hordja

A „Hogy vagy?” üzeneted újra felvillan

Újraélesztem azt a aranyszínt

Aranyszínű tanterem, helytől függetlenül

Mindannyian a saját városunkban állítsuk sorba árnyainkat

A bánatot és örömöt is, osztva veled

Törölhetjük, de marad a afterglow

Aranyszínű tanterem, még ma is a szívemben

Good-bye bell, már nem félek

A síró és nevető arcokat holnapra kiegészítem

Törölhetetlen fény, afterglow

Biztosan, örökké, csendesen (örökké)