歌詞

A város csendes szélén álltam

Csak az égre néztem fel

Hogy a szívem meg ne fagyjon

Csillagok nevét őriztem el

Egyedül indultam tovább

Lihegve, felfelé a dombon

A végtelen kék ég alatt

Hittem, hogy elérek valahol

A szél halkan énekel

A hó mindent fehérbe von

Minél jobban fáj a magány

Annál szelídebb a csillagfény ott fenn

Újra kérdeztem magamtól

Miért vagyok most éppen itt

Ahogy egyre feljebb jutok

A szívem hangja eltűnik

A csúcson némán megálltam

Kék fény ölelt, lehunyt szemek

A magány vezetett ide

És mintha önmagam érinteném meg

Az ég túloldalán

Egy régi álmom még ragyog

A világhoz legközelebb

Csendesen mosolygok ott

A magány mélyén találtam

Egy apró fényt a szívemen

Ez az én helyem egyedül

Legközelebb az univerzumhoz

Áttetsző kék ölel át

Csendesen mosolygok én

Ez az én helyem egyedül

Legközelebb az univerzumhoz